2012. július 23., hétfő

Nagy Ő a múltból

Megint odavagyok. Ez nekem nagyon megy!
Egy régi Nagy Ő előkerült a múltból, csak úgy a semmiből. Fogalmam sem volt róla, hogy mit csinált az elmúlt években, de mivel mindig is oda voltam érte, hát gondoltam egy találkozást megér. A kezdeti távolságtartás, talán sértettség, hamar elillant. Kedves volt és figyelmes mint mindig, és persze hihetetlenül sármos. Nincs mit tenni, ő az a tipikus pasi, akitől azonnal elolvadok. Az a rosszfiú, aki a hétköznapokban öltönyös jófiú. Aki intelligens, okos, de aztán ha úgy van akkor megvadul.
Az elején egy kicsit zavarban voltunk mindketten, amit próbáltunk leplezni. Ezt kihasználva még "menőztem" is, hogy lám lám, ha nem is vagy mellettem én közben elérem amit akarok.
Úgy tűnt lenyűgöztem, udvariasan hallgatta és elismerő szavakkal illette. Aztán ő is mesélt, hasonlóan le akart nyűgözni és sikerült is. Ahogy túl voltunk ezen az első időszakon, kezdett oldódni a hangulat. Közelebb ült, közvetlenebbül viselkedett, de én még mindig nem tudtam, hogy akarok-e engedni neki. Úgy indultam el, hogy csak akkor érdekel, ha valami újat tud mondani... a régi lemez-lejárt lemez.
Az újdonság varázsa valószínűleg abban rejtőzött, hogy a régi dolgokra épült. A közös múlt, az erős érzelmek és a sok szép régi emlék mellett ott volt néhány év, ami teljesen kiesett. Ugyanaz a kis bohókás srác, aki mindent megtesz hogy elcsábítson, és aki iszonyúan szexi.
Csábítási technikája mitsem csorbult az elmúlt időben. Előbb-utóbb beadtam a derekam, amikor a szív győzött az ész fölött. Végülis, ha csak egy éjszaka akkor legalább a jó részt is kapjam meg belőle, ha pedig másról is szó van akkor ezzel csak erősebb lesz a folytatás iránti vágy.
Az este minden pillanata csodaszép volt! Szenvedélyes, figyelmes és odaadó. És közben nem veszítette el a humoros énjét sem.
Valahogy minden olyan természetesnek tűnt, olyan jól működőnek. Hosszasan búcsúzkodtunk az éjjel és nehezen engedtük el egymást. Valahogy az tűnt volna helyesnek, ha reggel együtt ébredünk, de ez kivitelezhetetlen volt most. 
Persze tudom, nem szabad elveszítenem a józan ítélő képességemet, hogy mit várhatok tőle.  Még 12 óra sem telt el és üzenetet küldött. Ez azért jól esik, de nem lovalom bele magam semmilyen hülyeségbe. Nem tudom mik a szándékai, de még ezt ráérünk kideríteni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése